(Nothing IS, everything IS PROCEEDING)
Asszem igy szolt az a mondas, amelyet Buddhanak tulajdonitanak, es ami a fejemben kattogott, amikor a kedves romaniai doktorneni probalta ma reggel az szamba ragni ismet:
-Mondtuk, hiszen, hogy pre-eclampsiaja van, emlekszik?
Emlekszem hat. De az mult heten volt es en szerettem volna, ha ujra ellenorzi a feherje erteket a vizeletemben. De o azt mondta:
-Nem fog lejjebb menni, mert pre-eclampsiaval ez az ertek nem csokken.
Gondolkodtam nyilvan a mult heten, hogy irjak-e errol, vagy maradjak inkabb csendben. Nem akarok senkit meggyozni semmirol ebben a blogban es nem akarom az eszt sem osztani, es pont ezert, mivel nem szamit, hogy ki mit gondol, arra jutottam, hogy elmondom a gondolataimat az ir egeszsegugy es a pre-eclampsia kapcsan.
A biztositekot ugye vegul szegeny anyam vagta ki nalam, nagyjabol azota lehetett meglehetosen magas a vernyomasom. Az egy dolog csak, hogy az elso doki, a haziorvos, akirol mar mondtam, hogy itt a terhesgondozast vegzi, elso korben siman azt mondta, hogy viszont a vizeletem tiszta, ugyhogy csak kezdjuk vernyomascsokkentovel. Ez nekem nem volt megnyugtato. Nem azt akarom mondani, hogy az ember jatszadozzon a vernyomasaval, isten orizz, es senkit sem szeretnek arra biztatni, hogy mondjon ellent feltetlenul az orvosanak, de en magamrol beszelve, magamat ismerve tudtam, mert regota gyakorlom ezt mar, hogy ha a belso hang ilyen egyertelmuen tiltakozik, akkor alljunk mar meg egy percre.
Kaptam egy hetet, hogy homeopatias szerekkel probalkozzak. En teszem hozza, hogy mindig amulom azokat, akiknel “nem mukodik” a homeopatia, mert en barmit veszek be a keszitmenyek kozul, mindig pillanatokon belul hat, es most is igy volt, csakhogy megint ereztem, hogy valami ebben nem elegge oke.
Az emberi test anatomiaja mindig lenyugozott, a legcsodalatosabb alkotasnak latom minden kozul, mit foldre-egre teremtett a Feljebbvalo, es szamomra ez a tokeletesseg onmagaban bizonyitja a magasabb Tudat letezeset, akit neha Istennek, Teremtonek, Allahnak, ki-ki minek nevez. Es hat a test! A test az mindig uzen.
Ezert kovetkezo lepesben az orrom kezdett verezni –hiszen a vernyomast sikerult lehalkitani, kellett egy masik jel, amibol ertek-, es mivel nekem soha, semmikor, semmilyen korulmenyek kozott nem verzett meg az orrom, erre megint felfigyeltem. De csak en, mert amikor telefonaltam a korhaz surgossegi szuleszeti rendelesere, azt mondtak, hogy ennek “semmi koze” a terhessegemhez, es hat oszinten, ettol aztan beindult bennem az osi program, ami zsigerbol ellenerzest taplal az allopatikus medicinaval kapcsolatban (vagy mondhatnam nyugati orvoslas). Merthogy komolyan: adva van egy negyven eves no, akinek mint emlitettem soha (es ezt igy is ertem: SOHA) eleteben nem verzett az orra, egyebkent az altalanosnal jobb egeszsegnek orvend (tekintve, hogy nem dohanyzik, nem iszik alkoholt, a terhessege ota kavet sem, 16 eve rendszeresen fut es mondjuk 8 eve gyakorol jogat, torodik a mentalis egeszsegevel –ugy mint mondjuk meditacio, hogy a thetat meg veletlenul se keverjem ebbe bele, hisz az bizonyos korokben mar boszorkanysag-, nem eszik sz@rokat –mindenkitol elnezest-, de sem hust, sem gumimacikat, sem wc tisztitot –coca cola- nem viszek a testembe), szoval adott no 29 hetes terhesen eros fejfajasok mellett magas vernyomast es orrverzest produkal es az allopatikus medicina szerint a harom dolognak semmi koze egymashoz, es az orrverzes csak egy sima orrverzes… Most komolyan! Csak nekem nem stimmel ezzel valami?
Na, lenyeg, hogy azert jojjek be, mert megneznek.
Onnantol nagyjabol korhazban vagyunk, mert ugye kiderult, hogy pre-eclampsiam van! Fogjam mar fol!
Az a fontos ebben, hogy elmondjam, hogy aki az onmegismeres spiritualis utjara lep, es belulrol kezdi el gyogyitani magat, annak az elete onnantol sem seta a parkban. Szoval szembesulunk neha olyan feladatokkal, hogy a szemunk ketteall, es bevallom, hogy frusztraltsagomban tegnap este alapos siros tisztulason mentem megint at, mert ilyenkor persze kicsiego bekapcsol es azt mondja, hogy de miert pont en? Most miert tortenik ez velem, amikor en annyi mindent megtettem? Miert erdemlem en ezt? Es hat… valljuk be, nem is okolhato kicsi ego ezert, teljesen rendben van, hogy igy erez, es attol, hogy ezt vagy elkenem, es lekushatom szegenyt, vagy pont ellenkezoleg belemerul ebbe, na attol –egyiktol sem- oldodik meg semmi.
Hiszem, hogy minden helyzetet magunk teremtunk –de nem ugy tudatosan, hogy en most pre-eclampsias akarok lenni, hiszen ki az a barom, aki ezzel veszelyeztetne magat es babajat!-, es elso korben tenyleg sikerult is visszaszoritani a vernyomast gyogyszerek nelkul es nehany nap alatt el is hagyhattuk a korhazat, ahol minden doki eloszor a gyogyszer nyilvantartomhoz jarult es amultak a kis dragak, hogy “nem szed semmit?” es en nagyon buszke voltam az osszes gyogyito segitomre, aki dolgozott velunk es rajtunk es segitett thetazni es szellemgyogyaszattal is megkezelt, es szoval az egesz csodas gyogyito tarsadalomra, akiket eddiggi utam soran megismertem! Nagyszeru volt a hetvegere hazamenni es Apukaval lenni, es setalni a tengerparton csak kettesben, olyan volt, mint valami lopott paradicsom, hiszen mind a ketten tudtuk, hogy ez az allapot nem tarthato fenn.
Nyilvan ezert kerultunk vissza ujra tegnap a korhazba. Azt ertettem meg, hogy itt vagyunk (BabyBoo es anyukaja) a legnagyobb biztonsagban. Itt nem er el a munkahely, a tennivalo, a csakelmosogatokbevasarolokfozokfelporszivozok, ami valljuk be, otthon total elkerulhetetlen. Es itt nincs itt Apuka kisebbik lanya, aki ugye otthoni fogalmak szerint fogyatekos, es bevallom, nagyon nehez ugy kisbabat varni, hogy o nez a szemembe hetvegente, mert az ember, ha anya lesz, csak arra tud gondolni, hogy csak az en gyerekem egeszseges legyen, es ettol meg buntudata lesz, mert Apuka kisebbik lanya semmit nem valtozott, csak en, illetve bennem indult be az anyai oszton, hogy a sajat gyerekemert olok-lopok-hazudok, ha kell…
Ma reggelre felszaradtak a konnyeim, a vernyomasomat incuripincuri adag drog nyomja le, amitol a szivem egy kicsit pihenhet –folyvast ossze volt szorulva-, es elkezdtem ujra latni. A csodakat es eleteket magam korul. A szinesboru no (nemtom, ez politikailag korrekt szo vajon?), aki tegnap ejjel halalra idegesitett azzal a mellettem levo agyon, hogy egyfolytaban szivta az orrat, amit en gusztustalannak tartok, es horkolt is, amikor epp elaludt, igy aztan en nem aludtam szinte semmit, szoval o… ma reggel nagyon megerintette a szivemet. Hiszen meg angolul is alig beszel, es nem ertette, ahogy a dokino turelmetlenul elmondta neki, hogy be fogjak inditani a szuleset ma napkozben, mert a cukra es a vernyomasa veszelyezteti a magzatat. Aztan mikor jottek erte, egy kicsivel kesobb, hogy elvigyek, az a hatalmas fekete mamma reszketo hangon mondta az orvosoknak, hogy az o babaja meg tul kicsi, meg nem szulethet meg, meg tul kicsi, hiszen meg csak valahogy huszonpar hetes. Es akkor hirtelen megereztem, hogy nem szamit mekkorak es milyenek vagyunk es fujjuk-e vagy szivjuk az orrunk, mert minden terhes nonek a magzata vedelme a legbelso kapcsolodasa, ertuk retteg a szivunk es akar “megteszunk mindent” es nem dohanyzunk es tokeletesnek kepzeljuk magunkat vagy megvilagosodottnak es blablabla, akar tudatlanul es gyarloan bukdacsolunk vegig a terhessegen hetrol hetre, attol meg senki, egyetlen anyuka sem erdemli azt a felelmet, amit ez a no elhetett at mellettem, egyedul, ugy, hogy raadasul meg angolul is alig beszel.
Es akkor arra gondoltam, hogy jo, hogy van allopatias medicina. Mert akarhogyan is, de a babat ki fogjak szedni belole es gondjat fogjak viselni, es talan eselyt kap egy eletre, ahol az anyukaja szeretni fogja, egy idegen orszagban, ahol a nyelvet is alig ertik, es talan kuzdenek az anyagi tulelesert, de egyutt lesznek es szeretni fogjak egymast. Tokeletlenul es gyarloan es boldogan.
Nem itelni, csak megfigyelni.
Ezt is Buddhanak tulajdonitjak. Annyiszor hisszuk azt, hogy jobbak vagyunk masoknal, mert a mi valasztasaink masok, mert a donteseink tudatosak, mert mar rajottunk erre vagy arra, es azt hisszuk talan, jutalmat erdemlunk mindezert. Pedig valojaban az elet titka csak es kizarolag a szeretet.
Ez a kicsi Mocorgo leanyka bennem ezt tanitja nekem.
Most eppen pre-eclampsian keresztul.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: