Mar elkezdtem irni egy masik posztot, istenbizony, de aztan Apuka nagyobbik lanya a kanapera telepedett mellem, es ugy nem lehet irni. Mert o nem akar zavarni, csak ezer kerdest tesz fel, es nyilvan a gondolataim total szetcsusztak.
Arrol kezdtem el irni, hogy nekem semmi bajom a magyar ‘terhes’ szoval, merthogy megtapasztalhattam a teher mivoltat ebben az egeszben. Sosem a babat ereztem annak, de a rosszulleteket igen, a faradtsagot igen, a hulye munkahelyemet plane, csak mert ott kell lennem es vagy a huzatban ulhetek a recepcion vagy pedig egy ablaktalan irodaban a foglalasokat intezve. Ez plane teher.
Aztan kozben megultrahangoztak es lattuk a babat, es lattuk, hogy rengeteget nott –a nyolcadik heten volt egy ‘korai’ ultrahangunk; vicc, itt a terhesgondozas, na mindegy-es mindenkinek mutogatom a fotojat persze, es nagyon buszke vagyok es total elontott a hozza valo kapcsolodas.
Az elso hetekben nem igazan mertem. Merthogy ugye tavaly a hetedik heten vesztettunk el egy magzatot, aki mar addigra annyira kozel volt hozzam, hogy uzeneteket hagyott –tenyleg, egyszer majd ezt reszletesen is elmeselem-, es el is bucsuzott es borzalmas volt. Szoval nem mertem igazan kapcsolodni most ehhez a babahoz az elejen. Azert is kezdett el vadul uzengetni a harmadik honapban az eszmeletlen hanyasi rohamokkal, hogy szoljon, minden nap, minden oraban akar, hogy itt vagyok, mami, veled vagyok es fejlodok. Ezert nem tudtam elengedni es meggyogyitani a reggeli rosszulleteimet, mert hiszen ez volt koztunk a kapocs. Tobbre nem volt batorsagom, neki pedig mas eszkoze igy nem volt.
Miota mult heten lattuk, es ahogy az ultrahangos a hasamra nyomta a keszuleket, meg ereztem is, hogy rug, azota viszont bekattant ez a kapcsolat. Valami beklikkelt. Az, amit meg soha nem ereztem, vagyis csak neha, melyseges csoportos meditacioban, vagy persze gyogyitasok soran, de akkor sem itt bent a testemben, hanem valahol a felsobb enemben, a lelkem rezonanciajan. Most viszont bennem. A testemben, belulrol jot ez a tiszta csatlakozas, az a mindent kitolto, nagy szavak nelkul is isteni es lenyugozo feltetel nelkuli szeretet.
Az ultrahang utani masnap tortent, amikor reggel autoztam a munkahelyemre, es mivel –szamomra ez is uj- vegre az uj ir automban van cd lejatszo, eloszedtem az osregi Kormoran cd-ket es azokat hallgattam. Es vegig sirtam az utat. Nem szomorusagbol, vagy nosztalgiabol, vagy honvagybol, hanem… mi is lenne erre a jo szo…. Alazatbol. Az a ‘szentseg’ erzes toltott el, amit akkor mondogattam magamnak, amikor nyomikent a budi fole hajolva emlekeztettem magam arra, hogy az JOOOO, hogy ennyit hanyok. Szovalhogy… akkor mondtam magamnak, de most megereztem, megertettem, belulrol, szivbol, es mindenfele kulonosebb nagy dolog nelkul, csak ugy az autoban ulve, igaz embereket hallgatva.
Olvasom ezt a nagyszeru konyvet: Spiritual Pregnancy a cime (Spiritualis terhesseg). Tegnap reggel ujra a korhazban volt idopontom, amolyan terhes eligazitas, es felkeszitettek, hogy sokat kell varni, szoval elvittem a konyvet. A masodik trimeszter bevezetojeben eppen arrol ir, hogy ez a harom honap jo alkalom megtapasztalni az erzeseink melyseget. Edes helyzet volt, a mellem a varoban ulo kismama csak ramnezett, es o is konnyekre fakadt, majd egyutt nevettunk azon, hogy ‘es ez igy megy…’
Sosem voltak ‘nem-mely’ erzeseim. Ez azon dolgok egyike volt, amikor tok sokaig azt hittem, hogy meg kell valtoztatnom. Mert mindenki azt mondta, hogy ‘Te tul erzekeny vagy’, es en annyira igyekeztem megfelelni. Egeszen addig, amig ra nem jottem, hogy Halistennek tulerzekeny vagyok, hogy ez valojaban egy ajandek. Nade most! Ez komoly? Mindenen elerzekenyulok. Hetkoznapi helyzeteken. Jo eteleken, udvarias kozlekedokon, es foleg… mostanaban Apukan.
Hihetetlen, hogy milyen kedves es figyelmes es mennyire jo nekunk egyutt. Hetfon itt munkaszuneti nap volt es pont egyikonk sem dolgozott (juhej, ilyen se volt mostanaban!), az egesz napot kettesben toltottuk. Kirandultunk egy kozeli tengerparti faluba. Irorszag meseszep es az idojaras egeszen tropusi mar vagy harom hete, meleg van es tuz a nap es sehol egy felho. Es autoztunk es beszelgettunk es nagyot setaltunk es finom pizzat kajaltunk farkasehesen (glutenmentest!!) es nemigen akartunk hazajonni.
Aztan ma reggel elmeselte egy almat, hogy valahogy en jelen voltam, mint energia, mindenhol koruloleltem ot, es neki be kellett maszni egy sotet lukba, hogy valamit megjavitson, de nem birt. Es el kellett merulnie valami vizbe, es bele kellett haljon es akkor ujra mellettem fekudt az agyban. Nem semmi almok jonnek! Nekem ez nagyon tiszta, mivel tudom, hogy aggodik, hogy Baby Boo (igy hivjuk) egeszseges legyen, probalt valahogy utana nyulni, be a mehembe, hogy ‘megjavitson valamit’, de nem tudott –hiszen ez lehetetlen- es el kellett meruljon, meg kellett haljon –ra kellett magat biznia a Teremtore- es mellettem fekudt ujra. Csodaszep uzenet. Hogy bizni, hinni. Ahogy a Kormoran is mondja: Hit, remeny, szeretet.
Nekem is eszement sok almom van, de tobbnyire Baby Boo abban segit, hogy a felelmeit dobalja fel. Igy aztan mar almodtam azt, hogy edszes vagyok –meg a teszteredmeny elott, nana!-, azt hogy Apuka bevallotta, hogy valakije es legutobb pedig vilagegessel, foldindulassal, lezuhano repulokkel es ongyilkos merenylokkel almodtam –ez is gondolom tobb anyaban felmerul manapsag, hogy milyen vilagba szulunk babust.
Aztan arra is gondoltam, hogy most pont jo igy, ahogy vagyunk. Heti harom napot dolgozom a hotelben –annyira leszarom a karriert, hogy csuda-, es amugy elvezem a csodas idot. Nem akarok semennyire sem elore lepni a hotelben, hiszen ez is csak atmeneti. Ugyanis nincs ertelme. Annak van ertelme csak, hogy elmondjuk, megtanitsuk a Teremto csodajat mindenkinek, hogy eljusson mindenki abba a csodaba, amikor kepes oszinte egyutterzesbol cselekedni es mindenkit elfogadni. Itelkezes es kritizalas nelkul. Nekem biztos ez a dolgom.
Na, aztan az is eszembe jutott, hogy nagyon cuki volt az a baba (midwife), akivel tegnap konzultalnom kellett terhesgondozas cimen, de aztan egyszercsak elojott a farba. Megdobbento, hogy kampanyolnak az oltasok mellett. Szamarkohoges, most ez a slager, hogy oltassam be magam 26 hetes terhesen majd szamarkohoges ellen. Csak mosolyogtam es kozben arra gondoltam, hogy ‘Total ki van zarva’, es hogy mennyire gaz, hogy probalnak felelem energival bombazni… Persze, velem nincs konnyu dolguk, mert en tudom, hol allok ezugyben.
Na, most nemtom van-e ennek fule vagy farka. De nem is lenyeg, mert ez itt nem irodalmi alkotas.
Annyi mindenrol akarok irni… remelem mindenre szep sorban ido kerul.
Namaste
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: