Te jo eg, mennyire regen nem irtam. Es most latom csak, hogy mar nincs is magyar billentyuzetem, amit nyilvan le lehetne tolteni, pluginelni, vagy mittudomen, de ezekhez en meg mindig hulye vagyok.
Ezek a bejegyzesek megint nagyon szemelyesek, es egy kicsit feltem is ujra nekilatni ennek, meg vagytam is persze, mert hiszen az en eletemben ez az elso alkalom. Vagyis a masodik, de az elso annyira rovid, szomoru, mondhatni szamomra tragikus volt, hogy sem idom, sem energiam nem volt arra, hogy megorokitsek belole barmit. Vagyis, hat ez sem igaz, elkezdtem akkor neki irni egy naplot, csak miutan elment, osszeteptem mindent. Tul fajdalmas lett volna megtartani. Persze a muvesz a fajdalommal is fejlodik… de en azt hiszem ebben mar nem hiszek. Na, majd talan a hitrendszereim is szoba kerulnek, hiszen nem tagadhatom, eletem nagy reszben a ThetaHealing miatt valtozott, es ugyan egyelore nem kapcsolok mindent mindennel ossze -csak elovigyazatossagbol- azert a theta reszem es letagadhatatlan es le sem akarom tagadni.
Mi a nagy ujdonsag? Negyven eves lettem, ami nyilvan nem az en erdemem, az ido mulik basszus keretlenul. Viszont, hat, ez ami meg nem volt, vagyis csak egyszer es akkor csak nagyon rovid ideig: kisbabat varok.
Mondom, ez szamomra uj, en valtozom es haladok ezen az uton, es irodalmi igenyesseg nelkul, csak lelki bekem es bennem rejtozo iroi lelkem miatt kivanok errol nehanap megemlekezni.
Holnap leszek tizenket hetes. Hogy haladunk? Haaat…
Tudom, hogy bombanonek indultam anno, aki mar majdnem superwoman, de bevallom, ez a csoppseg alapos kikepzes alatt tart. Epp tegnap fogalmazodott meg bennem, vagyis, hat hogy thetas onmagamhoz hu legyek, inkabb ugy mondanam, hogy tegnap jott a megertes, hogy azert, hogy vegre ugy legyek lagy es noies, hogy kozben pedig kemeny is vagyok. De nem az a kemeny, aki eltaszit, es begubozik es magara marad -voltam ilyen is boven-, hanem az a bizonyos mami-kemeny, aki mindent kibir es meg mosolyog is hozza (ha muszaj). Bevallom, ramfer a kikepzes, mert en ettol sehol nem vagyok.
Tudom, hogy sok no tarsam nem erti majd, amirol irok, mert annyira szerencses (vagy mar eleve olyan eros), hogy szamara ez nem kuzdelem, de bevallom: a reggeli rosszulletek rendesen megviselnek. Kezdve azzal, hogy reggelinek csufoljak ugyan, de en egesz nap elvezem, folytatva ott, hogy nehanyan ‘hanyingerrol’ beszelnek, de en konkretan hanyok, napjaban otszor, vagy hatszor, vagy hetszer is, es odaig, hogy van mindenfele ‘gyogymod’, a gyombertol, a keksz ragcsain at az ananaszleig, ami mind csodas es valoban segit. De vegul, es higyjetek el, kiprobaltam en mindent, vegul csak az segit, ha az ember a WC kagylo fole gornyed es megadja magat.
En nem voltam egy hanyos soha eletemben. Egyszer-egyszer hanytam felnott koromban pusztan azert, mert nem birom a piat, es szerintem betegseg miatt talan csak gyerekkoromban meg amikor Bali elott beadattam magamnak a malaria oltast -vagy melyiket-, na akkor hanytam. Es elmondhatom, hogy borzalmas volt, egesz testemben remegtem es a konnyeim is kifolytak es brutalisan szarul voltam utana orakon at. Hat, ez most sem mas. De mar kemenyedek. A legcsodasabb a reggeli meleg, sos utoizu, sargas szinu gyomorsav felhanyasa, ezzel indul a nap. Kesobb a reggeli le-reggeli fel total normalis, es a nap folyaman gyakorlatilag barmikor, barmit visszaad a szervezetem, neha meg a vizet is. Mondom, mar kemenyedem, de a kilencedik heten igencsak ketsegbe voltam esve. Hogy hogyan csinaljak ezt mas nok? Hogy ez most komolyan igy lesz, es meddig? Persze mindig vannak jo szandeku segitok, akik azonnal eloallnak rem tortenetekkel, hogy “Ismertem egy lanyt, aki vegig hanyta a kilenc honapot”…, amitol nyilvan az eletkedvem is elment, es van persze, aki biztat, hogy legfeljebb a 14-17.hetig fog ez igy menni (jelzem az is meg ot het, szoval igen jok a kilatasok).
De mint mondtam, mar kemenyedek. Merthogy megtanulok lassan osszeomlani. A dolog szepsege, hogy egy otcsillagos szalloda recepciojan dolgozom, es raadasul en vagyok az uj lany -kb egy hettel a fogantatas elott kaptam vegre ezt a melot, miutan 13 honapon at kerestem a helyem es megelhetesem -de errol majd talan maskor. Szoval uj sepru, aki nem csak hogy nem seper valami jol, de idonkent eltunik a mosdoba, ahonnan hullasapadtan es ketsegbeesve ter vissza… Hozza az eszement faradtsag, amit egy-egy nap vegere megeltem… a lakas egy mero kupi, mert semmihez nincs erom, szegeny Apuka csak hanyni, vagy vizszintben lat, mert pihizek… szoval az eletem igencsak valsagos allapotahoz erkezett.
A helyzet a kovetkezo. Oszinten hiszem, hogy az eletunk azert olyan, amilyen, mert a lelkunk ezt a tapasztalast valasztotta. Nomarmost. Akkor muszaj, hogy kepes legyek valahogy a hanyasaim kore szervezni az eletem, es akkor is haladi, ha nem egyszeru. Meg ugye arra koncentralni, hogy ez egy hepi tajm, es vegre-vegre babank lesz, es amikor ujra a slozi fele gonyedek es osszerazkodom attol az elementalis erotol, amivel Babus, vagy a hormonok, hogy hunozvat nyomja ki belolem a kajat, szoval hogy akkor is erre gondolni.
A TeremtoEro mindig kuld segitoket, es be kell valljam, eszmeletlenul szerencses vagyok. Ugyan a repulest mar jo ideje ott hagytam, szoval nem lehetek boldog babavarasban otthon klassz fizuval -mert ez az egyetlen jo dolog, ha az ember a legitarsasagnal varandos-, hanem nagyon is dolgoznom kell, az itteni torvenyek total a kismama mellett vannak, de ami sokkal fontosabb, hogy a kollegaim, fonokeim emberileg is segitenek. A hotelben a Spa vezetoje, Nicola, akinek 17 honapos a kislanya, halistennek sorstarsam, vagyis o is a nagy hanyosok koze tartozott, es joooooooooo vele beszelni arrol, hogy neha bortonnek erzem a testem, mert nincs befolyasom arra, hogy mikor es mit dob vissza, es hogy ketsegbeesett vagyok, amiert ugy erzem, hogy csak en vagyok ilyen fos, es nyilvan mas nok gloriaban usznak a terhesseguk alatt. Es hogy mindennel jobban szeretem Babust mar most, es folyton csak erre kene gondolnom, de bevallom, amikor reggel a meleg gyomorsav jon fel, szornyen nyominak latom a sorsom, es nehezen sikerul pozitivba terelni a gondolataimat.
Szoval a TeremtoEro adta nekem Nicolat, akiert halas vagyok. Hogy felhiv a munkanapom kozben es megkerdi, hogy vagyok es biztat, hogy mar csak 5 vagy 4 vagy 3 ora van hatra es megy ez nekem, es klassz vagyok. Es persze itt van a parom, Apuka, aki nem panaszkodik, hogy ugy jovok haza, mint egy zombi, es nem csak a novekvo mehem, hanem a total felpuffedt belrendszerem miatt is oriasi (mar most!) a pocakom (estenkent brutalis), es hogy gyakorlatilag csak pizsiben lat, mert az egyenruhamat rovid uton szaggatom le magamrol. Na es persze szexelni sem birok mostansag -bar lehet a korulottem lengo permanens hanyas szag nem izgatja ot sem-, szoval nem panaszkodik, hanem ejjel kiskifli-nagykifliben olel es azt mondja, hogy ez a legjobb dolog a vilagon.
Mindenesetre -kemenyedem. Ma sikerult kivalogatnom a ruhainkat es megszuntetnem ket szobaban is a kuplerajt es minden ruha a csodas napfenyben szarad, es amikor befejezem ezt, meg a szemoldokomet is kiszedem. Holnap melo, de szerdan fodraszhoz megyek es ha addig elek is, leepilalok, mert penteken szulinapja van, es kerem az egieket, hogy legalabb akkor valami szexi formamban kozeledhessek fele.
Szep az elet es aldott vagyok. Ugy is mondhatnam kadosh.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: