Az én térképemen Szaúd-Arábia egyáltalán nem szerepelt. Persze, tudtam, hogy van a világon ilyen nevű ország, de őszintén azon sem töprengtem el, hogy ez része-e az Egyesült Arab Emirátusoknak, vagy nem. Nem gondolkodtam azon, milyen lehet ott élni, elvétve jutott el hozzám híradás a világnak abból a részéből. Az olaj, leginkább ekörül forog a világ figyelme, biztosan tanultunk is erről az iskolában, de az már annyira rég volt! A politikai-gazdasági híradásokat pedig igyekszem tudatosan kerülni saját belső békém érdekében.
Számomra az Arab-félsziget, illetve a világnak errefelé része összemosódó maszlag volt csupán. Talán sosem olvastam volna róla a wikipédián, ha egy reggel nem ül éppen itt, a hotel éttermében egy sugárzó szépségű szaúdi Istennő.
-Az ország hetven évvel ezelőtt még egészen más volt, mint most. –kezdi mesélni. Farmerben van, egyszerű polóban, haja összegobozva hátrakötve, sminket egyáltalán nem visel. Tiszta a tekintete, sugárzó a mosolya, halk a szava. Lágy, puha, kedves és okos. A szeméből határozott, tudatos intelligencia sugárzik. Megszokhatta már, hogy kédezik a véleményét, vagy hogy be kell mutassa az országát. –Tudod, a negyvenes években fedezték fel az olajat, a hatvanas években pedig elkezdték nagy mennyiségben kitermelni. Ez mérhetetlen gazdagságot hozott, és teljesen átalakult az élet, már ami a mindennapokat illeti.
Városok nőttek ki a semmiből, szó szerint a semmiből; az addig nomád életmódhoz szokott emberek letelepedtek és soha nem látott gazdagság köszöntött az emberekre. Ezért működhet még mindig az ország így, ahogy van. A gazdagság miatt, ami az olaj révén erős politikai befolyást is hoz magával.
-Te most egyedül utazol? –kérdezem, és bevallom, arra számítok, hogy azt feleli majd, hogy a férje vagy apja, vagy vőlegénye épp csak egy percre hagyta felügyelet nélkül.
-Igen, én nagyon szerencsés vagyok. Az apám modern, haladó szemléletű. Teljes mértékben mellettem áll.
-Az állam, a király, vagy nem is tudom kicsoda… –habozok.
-A király…-segít ki.
-A király, köszönöm. A király és apparátusa, ezek szerint ők nem akadályozhatnak meg az utazásban, ha az apád elenged?
-A muszlim vallási hagyománya szerint a nő védtlen, gyámoltalan teremtés, ezért állandóan óvni kell. Nő egyedül nem dönthet semmiről és nincs olyan, nem létezhet olyan, hogy nő önmagában, mindenképp kell legyen mellette egy gondviselő, aki rendelkezik a sorsáról. Ez az apa, majd később a férj. Az apa döntését a király sem bírálhatja felül –ebben a tekintetben.
-Te most miért utazol?
-Egy konferenciára jöttem. Az Egyesült Nemzetek konferenciájára, amelyen a világ fiatalságának helyzete volt a téma, ezen beszéltem. –kicsit elpirul. -Igazán most először szólaltam fel ilyen nemzetközi fórumon.
-Mi volt a konferencia célja?
-Olyan általános, a világ minden országára érvényes javaslatokat igyekeztünk megfogalmazni, amelyek a fiatalok helyzetét stabilizálhatják, valamilyen élhető jövőképpel kecsegtetnek. Csakhát… ez nem egyszerű.
-Amennyiben?
-Nézd, mi a nők alapvető jogaiért harcolunk. Mármint tényleg alapvető jogokért, mint hogy például vezethessünk autót.
-Nem vezethettek autót?
-Nem, ezt törvény tiltja. Nekünk ilyenekkel kell küzdenünk és ebben teljesen különbözünk az amerikai fiataloktól, akik pedig a melegek jogainak még szélesebb körű elismertetéséért harcolnak, de akár az afrikaiktól is, akik pedig azért küzdenek, hogy a fiataloknak –gyerekeknek, bárkinek- étel és tiszta víz legyen a magától értetődő jussa.
-Hát ebből is adódik a kérdés: te, mint fiatal nő, hogyan látod a ’nyugati világ’ fiatal nőinek problémáit? Megmosolyogni való hívságok ezek, vagy számodra is van lét-jogosultságuk?
-Szaúd-Arábia ebből a szempontból borzasztóan ellentmondásos hely. Az internet és a televizió hozzánk is elhozza a világ történéseit. Vannak amerikai filmek szappanoperák, igaz… –nevet- kivágnak belőlük részeket. Most láttam a repülőn egy filmet, amit otthon is láttam már tévében, de az egészen más volt…
-Gondolom az intim jeleneteket vágják ki. A moziban is?
-Hát igen. Nálunk ennyi meztelen test elképzelhetetlen lenne. Mozik nincsenek… A lényeg, hogy mi is látjuk, hogyan éltek, vagy legalábbis elképzelésünk van arról, milyen lehet egy nyugati nő élete. –eltöpreng- Azt hiszem, megértem hogy számotokra a párválasztás mitől ennyire komplikált, és miért küzdötök ennyit azzal, hogy néztek ki. Nekünk nincs választásunk, érted? Viselnünk kell a fejkendőt, amint kilépünk a házból, hogy idegen férfi ne láthasson hajadon-fővel. Mi állandóan el vagyunk takarva, így a külsőnk problémái nincsenek szem előtt. Nemigen gondolkodunk azon, hogy vajon tetszenénk-e, mert ez nem számít, érted? A tetszés, vagy nem tetszés legfeljebb a szemek összevillanása, a másik ember energiája, ez lehet a vonzó, és ezt a vonzalmat természetesen mi is megéljük, csak legfeljebb nem ítélünk annyira a külsőségek alapján, mint hogy például ki mennyire sovány, vagy kövér, izmos, vagy nyeszlett. –aranyosan kuncug, számára ez –látom- olyan butaságnak tűnik.
-Neked van párod… pasid…? –azt sem tudom, mi a jó szó.
-Vőlegényem. –segít ki. –Jelenleg nincs. –meglepődöm.
-Hogyhogy ’jelenleg’?
-Bahreinben jártam egyetemre, orvosnak készülök. Bahrein sokkal haladóbb, nyitottabb ország. Ott például fejkendő nélkül járhattam koedukált egyetemre. Ott volt egy vőlegényem, majdnem egy éven át.
-Ez… –habozok, hogy kérdezhetek-e ilyet- intim kapcsolatot is jelent?
-Természetesen nem. –mondja mosolyogva. –Nézd, mi ugyanazokkal az ösztönökkel születünk, mint ti, ebben nincs különbség. Sajnos az elrettentés, a megtorlás, az elnyomás alapvetően félelmet nevel belénk már kislány korunktól, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek az országban titkos viszonyok. Sajnos azt is jelenti, hogy a gondviselő, az apa, vagy akár idősebb fiú testvér kihasználja a háztartásában élő fiatal lányokat, akik bajba kerülnek emiatt. De ez nem az ő választásuk, nem tehetnek ellene.
-Úgy érted, hogy…
-Úgy értem, hogy előfordul, hogy apák molesztálják lányaikat, akik aztán teherbe esnek és mindenféle titkos beavatkozásokon kell végigszenvedniük magukat a terhesség megszakítására. Úgy értem, hogy háztartási alkalmazottakat is molesztálnak, akik sajnos még nagyobb bajban vannak, ha teherbe esnek, mert egész egyszerűen az utcára kerülhetnek, útlevél nélkül –mert azt a gondviselőjük magánál tartja- és nem tudnak visszajutni saját országukba, például ide, Indonéziába. Sajnos ilyenek még mindig történnek, és sajnos nagyon nehéz bármilyen változást kierőszakolni belülről, úgy, hogy én magam is alávetett vagyok ennek a rendszernek.
De amit mondani akartam…. –gondolkozik, hogy hol hagyta el a fonalat- az, hogy nem volt intim kapcsolatom a vőlegényemmel, a saját választásom is, érted? Ezek nem csak vallási törvények, amiket a vallás-rendőrség betartat…
-A micsoda? –nem is tudtam, hogy létezik ez a szó-összetétel. Döbbenet, hogy az emberi faj minden abnormális megnyilvánulásokra képes. Ez olyan, mint a Stazi, ellenőrizni akarják még a lelket is, nem csak a gondolatokat.
-Vallás-rendőrség. Azok a férfiak, akik azt ellenőrzik, hogy betartod-e a vallási szabályokat.
-Mondanál még példát, milyen szabályok ezek?
-Hát a legalapvetőbb, hogy nő és férfi nem tartózkodhat kettesben, ha nem házastársak, testvérek vagy rokonok.
-Mármint hol?
-Akárhol. –döbbenten nevet, hogy én nem értem, mert neki ezek annyira természetesen beivódott, beégett szabályok –mondok egy példát: én medikus hallgató vagyok, kórházba járok képzésre, ugye? Nomost például nem ülhetek össze egy fiú diáktársammal kettesben tanulni. Kell legyen velünk valaki, aki felügyeli az én biztonságomat.
-Mert milyen veszély fenyeget? –értetlenkedem.
-Nézd, a Korán, a szent könyv, amely minden szabályt lefektet, nem valami gonosz, nő-gyűlölő, soviniszta írás. Nem azért kezelnek minket így a férfiak, hanem féltésből, aggodalomból. A nő gyenge és ezért ha nem vigyáznak rá, mindenféle borzalom érheti. Ezért kell vigyázni rá, óvni. Mindig mindenkor, mindenkitől. Érted?
Igen, azt hiszem. Az a bizonyos pokolba vezető út, amely jó szándékkal van kikövezve. Az jut eszembe, hogy mindenre van okunk, csak rosszul értelmezzük, saját gyengeségünk folytán valahogy tévesen rosszba hajlítjuk az alapvetően jót. Ennyire esendő az emberi természet?
-Te mivel lennél elégedett, ha mi történne most hirtelen Szaúd-Arábiában? Mi lenne az ideális, optimális?
Habozás nélkül felel:
-Ha lennének törvények, amelyek védik a nőket. Pontosan azért, mert a férfi, ha legjobb szándékú is, nem minden esetben objektiv. Le kellene fektetni olyan törvényeket, amelyek védenek minket például attól, ha elveszti a türelmét, önuralmát a gondviselő. Túl nagy a felelősség rajtuk, ettől túl nagy a hatalom a kezükben.
-Mi a helyzet például a halálra-kövezéssel? Létezik még ilyesmi?
-Én egynek sem voltam szemtanúja. –feleli.
-Hogyhogy szemtanúja?
-Ha ilyen történne az én környezetemben, a városban például, ahol élek, el kéne mennem és végig kéne néznem. Ezt is törvény írja elő. Azért, hogy tudjam, hogy mi vár arra, aki megszegi a vallási törvényeket. Szóval, amint mondtam, én nem voltam szemtanúja egynek sem, de a törvény még mindig legitimnek tartja ezt a bűntetési módot a házasság-törés esetére.
-Látsz erre bármi esélyt arra, hogy sikerült változást kieszközölnötök?
-Belülről ez nagyon nehéz. Látod, az én apám és három fivérem mind nagyon nyitottak, haladó szelleműek, külföldön jártak egyetemekre. Mégis, teljesen máshogy látják az én harcomat, amit nőként vívok, hiszen ők férfiak. Nekik minden joguk adott, kényelmes életben élnek és nem értik, miért kellene ezen változtatni. Egy ismerős családban nem rég tartóztattak le egy nőt, mert autójával elment a gyerekeiért, mert vezetett. A bátyjáim értik, hogy ez sületlenség, de mégis azon a véleményen vannak, hogy a nőnek várnia kellett volna, míg egy férfi hazaér, hogy ő vezessen, mert akármi történhetett volna.
-Mi a helyzet a kendővel? Viselnéd, ha nem lenne kötelező?
-Azt hiszem igen. Te nem örülnél, ha nem kellene mindig azt bizonyítanod az öltözékeddel, hogy mennyire szép és fiatal vagy? –kérdez vissza.
-Azt hiszem, ez is sokunknál választás kérdése. Én szeretem a rövid szoknyákat és magas cipőket, de én dönthetek, anyagi helyezetemhez mérten, hogy mit viselek. Bár, értem, hogy mire gondolsz. Néha jó lenne elbújni, nem csak a férfi szemek, de mindenki elől. Néha jó lenne, látod, mi ezzel küzdünk, ha nem a dekoltázsomat bámulnák, hanem észrevennék a lelkemet, vagy teszem azt az agyamat is.
-Azt hiszem azzal, hogy megmutatjuk a világnak, hogy mi szaúdi nők is létezünk, és színesek vagyunk és sokfélék, talán ezzel már teszek valamit, tudod? Ezért vállalkoztam erre az útra.
-Otthon tudják? Van valami visszahangja az utazásodnak, sajtóban, bárhol?
-Oh, nem, nem, és jobb is így. Nagyon megnehezítené az életemet, ha például a kórházban erről tudomást szereznének.
-Akkor mégis mi a cél? Hogyan fogod elérni, hogy bármi változzon?
-Nem tudom. –álmodozó nagy szemekkel mereng- De mi mást tehetnék? Ez a sorsom! Allah nekem adta ezt a feladatot. Hogy nőként beszéljek és próbáljam legalább a figyelmet felhívni a mi életünkre. Majd mindig megmutatja a következő lépést, én pedig követem. Ezzel semmivel sem vagyok különlegesebb, mint bármelyik bátor, nyugati vagy nem-nyugati nőtársam, nem?
Hát ennyi az élet. A nyugati világban is, és a keletiben is. Elfogadni a hívást. Ha Allah, Isten, Krisna vagy Buddha, vagy csak belső iránytűnk küld valamerre, elfogadni és menni utána. Nem az eredmény a fontos, mert nem tudhatjuk, egyik út hogyan vezet el a másikhoz. Az út a fontos, hogy kövessük, amíg tehetjük. Legjobb tudásunk szerint.
Nada, a szaúdi Istennő ma erre emlékeztetett újra. Ahogy elnézem itt a balinéz paradicsomban, ahogy nyakig felöltözve ül a medence mellett és olvas, vagy jógára jön, vagy saját kezűleg mossa minden este az aznap viselt ruháit, de leginkább mégis a teraszon ül és olvas, olvas, olvas, olyan könyveket, amelyeket nem vihente be szülőhazájába, arra gondolok, hogy a spanyolok bizony nagyot tévednek. Mert bár ennek a huszonöt éves orvos-hallgatónak abból a keleti világból Nada a neve, ő aztán mégis minden, és egészen biztosan nem semmi.
Te mit gondolsz? Kérlek, mondd el a véleményedet!
Ha tetszett, like és megosztás, hisz tudod.
Hamarosan jelentkezem újra , Ellácska szemével nem csak hasonlóan gondolkodóknak!
namaste
Kommentek